Ez a régi népi játék méltatlanul merül már-már feledésbe. A gyerekek kört alkotnak, egyikük beáll a kör közepére és keresi a gyűrűt. Azt a gyűrűt, amit a többiek folyamatosan, de észrevétlenül továbbadnak miközben a következő rigmust éneklik.
„ Csem-csem gyűrű
Aranygyűrű
Nálad van az aranygyűrű.
Itt csörög, itt pörög,
Itt add ki!”
Mikor véget ér a dal, a középen álló játékos rámutat arra a gyerekre, akinél szerinte a gyűrű van. Ha eltalálta, akkor helyet cserélnek, ha nem akkor újra kezdik a játékot.
Miért mondom, hogy méltatlanul merül feledésbe ez a játék? Gondolj csak bele, a mai gyerekeknek milyen alkalom adódik arra, hogy fegyelmet, önfegyelmet tanuljanak anélkül, hogy a személyiségük sérülne? Pedig ezt is meg kell tanulni. Ebben a játékban pedig mindezt úgy tanulhatja meg, hogy közben sikeresnek érezheti magát. Micsoda haszon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.