Arról, hogy milyen szép és nemes dolog szülőnek lenni, már nagyon sokan, nagyon szépen beszéltek. Arról, hogy milyen nehéz és felelősségteljes dolog, hogy mennyi buktatót rejt, arról viszont még nem eleget. Vannak ugyan szép számmal kezdeményezések, de szerintem még mindig kevés, ráadásul legtöbbször akkor kerül az utunkba, amikor a probléma már meg van. Közhely ugyan, de igaz. Sokkal könnyebb valamire nem rászokni, mint leszokni.
Szülőképzés pedig nincs. Sajnos. Igaz vannak fizetős tréningek, vannak pszichológusok, akik egyre inkább kiszorulnak TB kereteiből, vannak nevelési tanácsadók, ahova helyhiány miatt a legproblémásabb gyerekek is alig férnek be. Ugyanakkor meg gyarapodik a „kezelhetetlen gyerekek” száma. Óvodából, iskolából azt halljuk, hogy a pedagógusok idejének jelentős részét elviszik a „problémás gyerekek”
Arra biztatlak benneteket, hogy egy-egy problémát körbejárva, segítsük egymás felkészülését a szülőségre. Mondjuk el egymásnak, ki hogy reagált adott problémára, Mi vált be és mi nem.
Terveink szerint minden hónapban körbejárunk egy témát. Decemberben például a nassolás kérdését. Ugye aktuális lesz?
Várom véleményedet, jó vagy rossz tapasztalatodat. Addig azonban csak játszunk. Abból sosem lehet elég.
